Aya-chan profilja

 

Ez is jól kezdődik :3

Üdv mindenkinek!!! ^^

Mielőtt belekezdenél elolvasni, néhány dolog:

1. Aki nem szereti, illetve kifejezetten utálja, ne adj Isten ócsárolja Ázsiát, az szépen fogja magát, és keressen ismerősöket a saját érdeklődési köréből...

2. Nem zavarnak a barátgyűjtők, én is szívesen barátkozok, de ha tegyük fel még közös kedvencünk sincs, bejelölsz, és utána még rám sem írsz, annak nincs sok értelme... Ha szimpi vagyok, jelölj be, de akkor utána ismerkedj meg velem, utána visszajelöllek :) Viszont ha vannak közös kedvenceink, akkor nem kötelező rám írnod (hisz volt okod jelölni) de nagyon örülnék neki ^^

3. Nem muszáj bejelölni, utálom, ha az ázsiai srácokra azt mondják, hogy melegek/lányok, ha a zenékre, sorozatokra, hogy bénák. Szóval erre tekintettel jelöljön bárki is xD

4. Előre szólok, hosszú lesz a bemutatkozás, türelmet és érdeklődést igényel :)

Ezt jól megmondtam... Akkor kezdhetjük is ^^

Magamról: Egy átlagos, 16 éves gimis lány vagyok. Szerencsére a suli nem olyan nehéz, mint mondják, ezért bőven van időm foglalkozni a kedvenc sztárjaimmal. A külsőm nem túl érdekes, barna haj, barna szem, kb. 163 cm vagyok... Alapjáraton véve mindent és mindenkit szeretek (de komolyan, nincs bennem túl sok gyűlölet senki iránt) viszont embertípusok vannak, akiket ki nem állhatok... Ilyenek a nyugati sztárok, vagy nevezzem őket botrányhősöknek? Lassan már mindenkiből az lesz, így nekem a kettő egyre megy :P Na jó, elismerem, vannak jó fej nyugati hírességek (Angelina Jolie és a Little Mix nekem is kedvenceim) de nekem valamiért nem jönnek be... Erre még visszatérünk. Amit viszont különösen utálok, az a Disney Channel... Sajnálom, tudom, hogy sokan szeretik, de én hányingert kapok attól, amit azok a legalja színészek, a  kis "sztárpalánták" produkálnak, akiknek, hogy úgy mondjam az apucikája nem szűkölködik anyagiakban khm-khm... a nevetőgépes poénok, amiken 6 éves koromban nem nevettem, az erőltett történet, és a sok műbalhé, túljátszás, meg szerelmi dodekaéder -.- Régebben szerettem, de mára már csak utálattal tudok ránézni... Vagy ilyenek az ún. depis emberek... Megértem őket, nem arról van szó, hogy nem lehet szomorú az ember, azokkal van bajom, akik divatból emoznak, és meg sem próbálnak vidámak lenni... Mivel én más vagyok, nem tudok úgy szót érteni velük. Egy kicsit talán álmodozó is vagyok, de az én világomban mindig süt a nap, vagy épp szivárvány van az égen, és citromsárga meg rózsaszín dolgokból áll minden. Mellesleg ez a két kedvenc színem is :D Optimista vagyok, könnyen megbocsátok, és megbarátkozok bárkivel, tudok alkalmazkodni. De térjünk át érdekesebb témára!

Érdekesebb téma: Mindig is Ázsiát szerettem... Emlékszem, amikor a 7-8 éves kis Noémi (ja, ez a nevem...) a földgömböt forgatva elhatározta, hogy egyszer elmegy Kunlunba. Az csak később derült ki, hogy Kunlun egy hegység, nem pedig egy város, de olyan fiatalon még nem az érdekelt. Szóval Kína-mániás voltam. A Japán iránti érdeklődésem hetedik tél előtt kezdődött, első emlékem az Egy gésa emlékiratai megnézése közben érzett fellángoló vonzalom volt, majd szépen jöttek az animék (Naruto, utána pedig romantikusak, pl. Lovely Complex) doramák, nyelv, kultúra, és végül a j-pop... Korea is érdekel valamilyen szinten, de ott inkább csak a zene, meg 1-2 dorama. Viszont hozzátenném, hogy az volt a 2. ázsiai ország, amit megszerettem, akkor 10-11 éves lehettem, és A palota ékköve miatt kezdtem vonzódni hozzá. Japán viszont úgy ahogy van :D Szeretem őket, minden hibájuk ellenére is, és szerintem nem is kell mondanom, hogy ezért nap mint nap meg is kapom a magamét :( De ettől függetlenül nem adtam fel, és még mindig hallgatom a zenéket, és nézem a sorozatokat ;)

Egyébként zenét tekintve az első alkalom, mikor ázsiai zenét hallottam, az 10 évesen volt, amikor a bátyám Narutot nézett, és beszűrödött a szobánkba a Haruka kanata :) Már akkor is megtetszett az a szám, és mind a mai napig megunhatatlan :D Első j-pop élményem viszont  az egyik Naruto endinget készítő DISH// nevű együttes I can hear című dala volt... Rögtön beleszerettem, és hálás vagyok nekik, amiért elindítottak engem ezen a csodálatos úton ^^
 

Aztán a népszerűbbek közül az én csodás, utánozhatatlan Ouji-samáim: a Hey! Say! JUMP. Na, akkor most mit is kéne mondanom? Szavakkal nem lehet elmondani, mennyire szeretem őket. Már két éve rajongok értük, eddig ez a leghosszabb kötődésem egy bandához. Mind a zenéjük, amely bármilyen pillanatomban feldobja a kedvem és megnyugtat, mind a tagok, akik egytől-egyig különleges, csodálatos személyek. Az a lelkesedés, amivel dolgoznak, a koncertjeik, sorozataik, egyszerűen lenyűgöz, hogy mennyi mindent megtesznek a fanokért. A hangjuk is kifogástalan. Nem akarom nagyon húzni az időt, és nem is férne le ide, amit irántuk érzek, de egyre jobban szeretem őket, és képtelen vagyok mengunni. A személyiségüket is jól ismerem, ebben pedig nagy segítség a kedvenc showm, amiben ők a főszereplők, ez az Itadaki High JUMP, iszonyatosan vicces. De nem pofázom többet arról, hogy mennyire imádom ezt a bandát, inkább lépjünk. Kedvenc tagjaim Yamada és Keito. Előbbi olyan mély benyomást tett rám, hogy neki egy külön részt szentelek, Keitie-ről viszont annyi, hogy az egyik legédesebb ember, akit valaha láttam. Talán neki volt a legnehezebb a csapatban, mert őt vették be az ügynökséghez legkésőbb, és a gyermekkora egy részét Angliában töltötte, nehezen illeszkedett be, és a többiek nem igazán törődtek vele (persze nem gonoszságból) mégis, mostanra már erősebb lett, és a csapat oszlopos tagja. 

És egy gyors reklám, én szerkesztem Keito, Yamada, Yuto, Kota, Daiki és Hikaru profilját, ha szereted őket, látogass el oda is ;)

Kedvenc számaim a Ride with me (nem tudom megunni!!!) Kimi Attraction 

Ééés itt is lenne a külön Yamada-részleg! Ez az ember egyszerűen csodálatos!!! Amennyire ember lehet, ő annyira tökéletes! Nem csak, hogy a külseje elvarázsol, de tiszteletet is érzek iránta, hisz a színészkedés mellett 3 bandája van, szaxofonozik, koreaiul tanul, remekül főz és még szólózik is :) Tehetséges, kedves, retardált <3 Jó a gondolkodása, és életfelfogása, jóban van mindenkivel, és egyszerűen csak imádnivaló! A Risou no musuko, és Scrap teacher sorozatban láttam, amiben főszereplő, és először nagyon meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen jó színész! Nem tudom miért gondoltam róla, hogy nem olyan jó, de mikor megláttam, ahogy az anya-komplexussal élő Suzuki Daichi teljes depresszióban és sokkos állapotban várja haza az anyját, majdnem hátraestem a széken. Tényleg nagy tehetség! Önzelten, mindig gondol másokra, hatalmas szíve van, és igyekszik mindent beleadni. Amikor felvették az ügynökséghez 2 éven keresztül a próbákon a leghátsó sorba rakták, mindenki félvállról vette, az elnök is szívatta, Yutoval rivalizált esélytelenül, és mégis folytatta, mert volt benne valami: REMÉNY. Mert 3000 (ez nem vicc) emberből választották ki még néhány társával együtt, a szülei egy csomó pénzt áldoztak a taníttatására, nem beszélve arról, hogy még csak nem is önszántából ment el a meghallgatásra, hanem mert az anyja küldte be helyette a jelentkezését. Más álmaiért harcol, és kitart, mert tudja, hogy sokan figyelik őt, szeretik, rajonganak érte, és ha feladná, nagyon-nagyon sokan csalódnának benne. Legyőzte a kételyeit, az érzelmi instabilitását, és mind a mai napig egy sugárzó, életerős egyéniség.  És ami a legdurvább mindezek mellett, hogy borzalmasan szerény. Egy ilyen ember, mint ő szerintem felhordott orral, "én vagyok a király" fejjel mászkálhatna mindenhol, de ő nem teszi... Szerinte ő nem tehetséges, kerek az arca, és komplexusai vannak, és hogy milyen gáz már, és abszolút nincs elszállva magától!!!

Kedvenc idézeteim tőle:

"Nincs baj a más álmainak cipelésével."

"Nem akarok egyedül örülni. Egy csoport tagja szeretnék lenni, örülni mindenkivel."

"-Miért mentél el ilyen messzire?

- Mert vannak, akik várnak minket a színpadon."  

"Nem akarok egy béna srác lenni, aki feladja, mielőtt megpróbálná. " 

Johnny's WEST névre hallgató bandát a debütálásuk után nem sokkal ismertem meg. Egy elég fiatal együttesről van szó, ugyanis 2014. áprilisában debütáltak. Mivel elég friss még a kis csapat, nincs olyan nagy múltjuk, de már most látom, hogy a jövőjük annál is fényesebb. Azt szeretem bennük, hogy bármilyen zenei stílusban otthonosan mozognak, így a bolondos, örömtől kicsattanó Ee ja nai ka és a bulizós, Party Maniacs számaik is egyaránt tökéletesek. A tagok személyisége nagyon megfogott, mindegyikőjük egy komplett idióta, de persze jó értelemben. Kedvenc tagom Shigeoka Daiki, a mosolya egyszerűen imádnivaló *-* Másik kedvencem pedig Kotaki Nozomu, aki amellett, hogy elképesztően helyes, egy vadállat. Kedvenc tevékenysége például a csapattársai zaklatása alvás közben (az arcukat fújkálja, és bökdösi őket)

Következő együttes a NewS... Mit mondjak, ,nagyon jók, mind hangra, mind személyiségre, mind kinézetre :3 Bár leginkább azt a felállást szerettem, amikor még Yamapi és Ryo is itt voltak, de most is jók :) A tagok egytől-egyig intelligensek, hiszen a legtöbbjük egyetemet végzett, sőt, a második legidősebb, Shige könyveket ír. Ettől eltekintve mégis,Tegoshi az örök fav :3 Ez az ember egy szóval jellemezve egy r*banc. De mégsem lehet nem szeretni, hiszen az egész jelleme fantasztikus, mindig őrültködik, és szórakozik, de ha kell, el is tud komolyodni, és ezt szeretem benne a legjobban. A hangja pedig talán a kedvencem az egész ügynökségnél. 

Kedvenc dal tőlük One - for the win - Chumu Chumu (ez a szám egy külön misét megér...) Hikaru no Shizuku

Hónapok után újra feljöttem, és írok ide is. Visszaolvasva a bemutatkozásomat... lol. Azt írtam, hogy nem annyira szeretem a női előadókat. Na, akkor most ezt visszaszívom, ugyanis az utóbbi hónapokban nagyon rájuk kaptam, így már a zenéim negyven százalékát csajok teszik ki. Első, és legfontosabb kedvencem pedig nem más, mint Nishiuchi Mariya. Ez a fiatal lány a példaképem lett nagyon rövid idő alatt. Tehetséges színész és énekes, és modellként is tökéletesen megállja a helyét. Egy színes egyéniség, és talán ő volt az első ázsiai lány, akire azt tudom mondani, hogy amilyen karizmatikus, olyan retardált is. Erre egy példa a Switch Girl című sorozata, amiben egyaránt jól alakította a suli legnépszerűbb lányát, és annak másik személyiségét, az ápolatlan, igénytelen másik énjét. Meri vállalni a csúnya részét is magának, és szerintem egy őszinte, és életvidám lány. Mindenki tanulhatna tőle. 

 

 

Következő lenne a J soul brothers... Igazából ők már a 3. generáció, ezért mondhatnám, hogy Sandaime (harmadik) J soul brothers, de nem mondom *^* Két énekes, öt táncos, ami Japánban nem szokatlan felállás. Már nem is tudom, mióta szeretem őket, de az biztos, hogy a top5 bandám tagja. A zenéjük nagyon-nagyon bejön, és a tagok is. Vicces, mert első ránézésre nem tetszettek, aztán megnéztem róluk pár új képet, és hát... Csak nézzétek meg ezt a gifet. Ha valaki nem épp a kawaii j-popot szereti, akkor annak ez biztos be fog jönni. Nem k-poposak, vigyázat, inkább mondanám nyugatiasabbnak, de mégis megmaradnak japánnak. Kedvenc tagjaim Iwata Takanori és Kobayashi Naoki (első kép) és Elly.

Kedvenc dal: R.Y.U.S.E.I, Summer madness, Unfari world (mindenki nézze meg!!!) Fell so Alive

Az utolsóként megemlítendő csapat a DA-iCE. Szerintem nagyon ügyesek, de több hírnevet érdemelnének. Az egyik első j-pop élményeim, ugyanis nagyon hamar rájuk akadtam a neten, és ugyanolyan hamar beléjük is szerettem. Talán zenére ők a kedvenceim a top5-ből, de azért a többiek sem panaszkodhatnak. Nagyon jók a balladáik, és a vidám számaik is. Táncban első osztályúak, és az énekesek hangja is tiszta, és gyönyörű. Érdemes őket csekkolni, mert nem mindennapi fiúk, de vigyázat, könnyen beléjük eshet az ember! Kedvenc tagom az egyik énekes, Hanamura Sota, a kis vöröske. Nagyon édes, szereti a gyerekeket, színészi és énekesi képzést is kapott, és jól is csinálja, amit csinál. 

DAL: Mou ichido dake, Back to the future

De azért megjegyzem, nem ez az összes banda, akiket szeretek, de ha mindet leírnám ide, hamar ráunnátok, és inkább kilépnétek, aminek meg nem örülnék. 

Nos, azon ritka emberek közé tartozok, akik a j-pop-ot jobban szeretik, nem meglepő, hisz általában ha van lehetőség, én kilógok a sorból (na persze nem szándékosan) Talán azért, mert a k-pop már eg kicsit elment az amerikai stílus felé, bár még mindig egyedi. Viszont a japán előadók nekem nagyon sokat jelentenek. Az a mérhetetlen jókedv, lelkesedés és öröm, ami a dalaikból árad, mindig elvarázsol. A lányok aranyos, kicsit  (azért nem mindig :D) ártatlan stílusa, a fiúk lehengerlő kisugárzása, az egyedülálló, sokszor idétlen táncok, és a tipikus j-pop zenék (pl. Kimi+boku=LOVE, tessék meghallgatni!) Bár a klipek nem minden esetben olyan látványosak, mint a koreai előadóké, és a nemzetközi fanok se olyan tevények (főleg itthon) talán ez a másik ok, amiért különleges számomra a japán zene. Titokzatos, nehezen megismerhető, és sokszor hosszasan kutakodni kell egy-egy szám, vagy klip után, és ez a keresgélés teszi élvezhetővé, ilyenkor érzem azt, hogy valami olyat szeretek, amit rajtam kívül nem olyan sokan :) Ennek ellenére úgy gondolom, a kpopot is elég jól ismerem (mondjuk nem is nehéz :D) és szeretem is nagyon!!! :) Volt is többször olyan időszak, hogy azt hittem, én áttérek a k-pophoz, mert az "menőbb" meg több értelme lenne, hisz minden zene ott van youtube-on, fordítások stb. De aztán rádöbbentem, hogy engem egy láthatatlan kötelék fűz a j-pop énekesekhez/bandákhoz. Sokkal könnyebben tudom őket fanolni, mert egyszerűen csak közelebb állnak a szívemhez.

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon van-e egyáltalán kedvenc k-pop bandám... Mert ha úgy vesszük, szeretek és hallgatok vagy 10-20 előadót onnan is, de úgy rajongani egyikért se rajongók... De ha szigorúan vesszük, egy banda mégis elnyerte a szívem egy csücskét :) Ami nem más, mint a... 

BTS :) Bár nem ismerem annyira őket, csak 1-2 videót láttam róluk, de a zenéjük nagyon tetszik, elég vad, és lázadó, de azért rossz fiúk is kellenek a világba ;) Kedvenc tagom nem a két leghelyesebből került ki (Jin és Jungkook) hanem a retardált, aranyos, de néha indokolatlanul fura kiegészítőket viselő J-hope :) 

 

A k-pop, és egész Korea... Ha a másik kedvenc országomról van szó, nos bevallom, néha kiborít. De nem is maga az ország, hanem a rajongók. Főleg az olyanok, akik olyan hihetetlen nagy Japán-fanok voltak, azán berobban egy új hullám, és teljesen elpártolnak a szigetországtól. Vagy amikor úgy állítják be, mintha a dorama koreai lenne... Nekem semmi problémám nincs azzal, ha a koreaiak átvesznek dolgokat Japántól (mellesleg nem 1-2 dologról van itt szó, pl. az aegyo, ulzzang, dorama stb.) de akkor ne úgy állítsák be a rajongók, mintha az eredetileg koreai lenne. De ezzel most nem leszólni akartam a Korea-fanokat, vagy magát az országot, mert mondom, nagyon szeretem!!! De azért azt tudni kell, hogy sokat kopiznak, sajnos :/ A másik, NEM KELL ERŐLTETNI! Egyszer gyakorikérdéseken olvastam egy kérdést, az illető japán bandákat keresett, erre a csaj odaírja a B.A.P-t, és hogy ez koreai, de legalább hallgasson bele! Ilyen doramával is volt már. Nem szeretem, amikor erőszakosak a rajongók, és mindenhol ajánlgatják a kedvencüket, ott is, ahol nem kéne... És mielőtt bárki is megsértődne, vagy esetleg ha eddig feltett szándéka volt megismerkedni velem, és ezek után a legdurvább ellenségnek tart, tessék, itt van óriási betűkkel:

SZERETEM KOREÁT IS!

Egy-két szó a sorozatokról... mivel az összes anime nem férne ide. kiemelem a két kedvencemet, az egyik a Lovely complex, a másik a Kaichou wa Maid-sama :3 Egyébként érdekes, az egyetlen ember, aki mellett sziklaszilárdan kitartok, az Usui (KwM-s) ő már nagyon régóta a kedvenc anime fiúm, és senki nem tudott még eltántorítani tőle :P Természetesen a LovCom openingek endingek profi előadóktól származnak (Tegomass és Hey! Say! 7) így azokat is szeretem :3 Viszont az ki tud borítani, amikor valaki kijelenti, hogy nem lehetek szerelmes anime karakterbe... Miért? De lányok milliói nyálaznak Jack Frostra... Szerintem aki ilyet mond, annak nincs fantáziája ;)

Kedvenc szereplőm ebből az animéből... nos nem más, mint MAITY TANÁR ÚR!!! Imádom az ilyen host típusú embereket, a lehengerlő bájukkal, incselkedésükkel, és nyálas viselkedésükkel, mert bár nem egyszer kirázott tőle a hideg, de mégis viccesnek találom :D Másik kedvencem a Nobu-Nakao páros, akik olyan cukik együtt ^^

Innen a kedvencem természetesen Usui, nem csak azért, mert irtó jól néz ki, és megbízható, mindig ott van, ahol kell lennie, hanem a személyisége miatt is. Ő is az előbb ecsetelt host kategóriába tartozik, és ezért is szeretem annyira *^*

Élőszereplősek közül elég sok doramát és live actiont láttam, és megvallom őszintén, nekem a japánok jobban tetszenek. Mondhatjátok, hogy elfogult vagyok, de nekem a koreaiak kicsit komolytalanabbak. A japánok viccesek, szórakoztatóak, de egyben nagyon fontos értékeket és tanulságokat közölnek, míg a koreaiban annyira nem fedeztem még fel a tanulságot, de azért még így is van onnan is kedvencem ;) Azért ha tehetem, mégis inkább japán doramákat nézek, ezek közül egy kicsi a kedvenceimről: Hana yori dango, Atashinchi no Danshi, 5ji kara 9ji made (aminek hála megismertem közelebbről a csodálatos Yamapit) Dear Sister. Erről az utolsóról csak annyit, hogy a JSB Takanorija révén akadtam rá, és pár rész után nem bírtam leállni róla. Az elsőszámú kedvencem lett, és mindenkinek ajánlom, mert rendkívül tanulságos.

Ha már itt tartunk, kedvenc színészem. Ezen sokat gondolkodtam. Az a típus vagyok, aki egyetlen sorozat után is rámondja valakire, hogy ő a kedvence, de sajnos vannak olyanok, akiket tényleg így meg tudok szeretni. Viszont, akire okkal mondhatom, hogy kedvenc, az Kamenashi Kazuya. Több sorozatát is láttam, mindegyikben különböző karaktert alakított tökéletesen! Ugyan olyan élethűen bújt bele a flegma, beképzelt de oltári helyes (Yamato nadeshiko shichi henge) a pörgős, romantikázó, kicsit dilis (1 Pound no fukuin) és a nemtörődöm álcát felvevő hatalmas szívű, odaadó, rengeteg felelősséget vállaló (Tatta hitosu no koi) srác szerepébe is. És kirúgták a középiskolából xD Mégis mi lett belőle :) Egy csodálatos, vicces, tehetséges színész, és énekes! <3 Fentebb pedig említettem a 5ji kara 9ji madét, amiben megtaláltam az egyik legcsodásabb japán színész. Yamashita Tomohisa lenne az, aki a karaktere miatt az egész sorozat során konkrétan érzelemmentes arccal néz, pedig alapból egy nagyon vidám ember. A 10 rész alatt nagyjából 3-szor mosolyodik el, egyszer pedig könnyezik. A többi időben pedig rezzenéstelen arccal néz. Csodás ember!

Szeretem még, mint színészt: 

Matsumoto Jun (jobb volt szerin,tem a Domyoji - Jun Pyo szerepre...)

Akkor most beszéljünk egy kicsit a másik lányról, akit imádok Mariya mellett. Ishihara Satomit több sorozatban is láttam már, és őszintén lenyűgözött a színészi tehetsége, a személyisége is szimpatikus, aranyos, de egyben bolondos és lelkes is. 

Tisztázzuk!

Én nem azért szeretem a japán, illetve koreai hírességeket, mert sok rajongójuk van, meg mert mostanában felkapott és népszerű az Ázsia-fanolás, hanem mert szerintem nagyon bájosak, szépek, tehetségesek, és nem kell csalódnom bennük (annyira...) Mikor elkezdett érdekelni Ázsia, nem is tudtam róla, hogy ez ilyen népszerű. Úgy voltam vele, hogy "oké, Pikachu, meg anime, meg sushi" de hogy több millió ember tényleg rajong érte, nem gondoltam volna... Tetszenek az ottani erkölcsök is. Ha megfigyeljük, keleten sokkal kevesebb az olyan botrány, ami tényleg durva... Nincs drogozás, a lányok nem akkora r****cok, és sokkal jószívűbbek, hűségesebbek, sokoldalúbbak és értékesebbek :) Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a nyugatiak nem lehetnek aranyosak, kedvesek, tehetségesek, csak az ázsiaiak nekem alapból szimpatikusabbak :)  Nem is beszélve arról, hogy a legtöbb színésznek van bandája, vagy szólózik, vagy valami másban emelkedik ki... Sokoldalúak :D Ott majdnem mindenki profi, hisz mielőtt bandába rakják, több évig tanul énekelni, táncolni, így például koncerteken nem szorulnak playbackre... Egyébként érdekes, ez az első stílusirányzat az életemben, és már negyedik éve tart... Eddig ez a leghosszabb rajongási időm, ez nem véletlen!!!

Utoljára muszáj lesz még egy-két szót ejtenem a j-pop, k-pop, j-rock, otaku stb. emberekről... Régen nagy One Direction-rajongó voltam, őket tartottam a legjobb bandának, videókat néztem róluk, meg úgy alapból eléggé fanoltam őket... Legalábbis azt hittem, hogy nagy rajongó vagyok... De már beláttam, hogy ez mennyire nem igaz. Akkor azért piszkáltak, mert őket szerettem, és fel voltam háborodva. De rá kellett jönnöm, hogy az még a legkevesebb, amit kaphatok. Ha valaki problémázik azon, hogy piszkálják a kedvencei miatt, feltennék nekik néhány kérdést: Volt már veletek olyan, hogy az egyik legjobb barátotok törölt titeket az ismerősei közül, mert idegesítette őt a sok oldal, amit lájkoltatok? Volt már olyan, hogy az osztály legnépszerűbb tagjai közé tartoztatok, és lecsúsztatok az utolsók közé, mert megszerettetek valamit? Néztek már rátok úgy, mint a földönkívüliekre? Vagy volt már olyan, hogy a kedvenceitek miatt nem tekintettek rátok emberként? Hogy mindenki kiröhögött a hátatok mögött? Másik kérdéssorozat: Szeretitek eléggé a kedvenceiteket? Felébredtek akár az éjszaka közepén, hogy megnézzetek egy focimeccset a vb-n (ráadásul ki is kaptak ><) még ha a fociért nem is rajongtok? Sírtatok már azért, mert túlcsordult a szívetekben a szeretet, amit éreztetek a bandátok iránt? Nem vagyok megszállott, egyszerűen csak szeretem őket! Lenézik azokat, akik ezeket az embereket szeretik, de nem tudják, hogy mi az igazi rajongás, mert ez az! Amikor többezer kilométerre lévő embereket szeretsz. Amikor leküzdöd a nyelv és a kultúrális különbségek adta akadályokat, 3000 szavas interjúkat, dalszövegeket, klipforgatásokat, sorozatokat fordítotok középszerűnek is alig mondható angoltudással, mert érdekel. A rajongók egymást is szeretik. Van olyan lány, akivel most tök jó barátok vagyunk, és úgy kezdődött a kapcsolatunk, hogy "szia, láttam szereted a HSJ-ot." Nem csoda, hogy rajongunk. Ezek az emberek igazi tehetségek, akik imádják a rajongóikat, és szörnyű terheket hordoznak miattuk! Ha koncertet csinálnak, akkor mindent beleadnak, hogy egy egetrengető show szülessen, nem csak úgy odaállnak a színpadra, hogy "Jól van, kornyikáljunk valamit, úgyis mindenki imád, és fizet, nem kell ide fáradozás." Igen, láttam már koncertfelvételt, ahol ez a hozzáállás lerítt az előadóról.  Az ázsiaiak hozzáállása más. Volt egy JUMP koncert, ahol a tagok kb. 5-10 méterre a nézők felett repült egy kötélen. És ha elszakad? Kockáztatták az életüket is azért, hogy egy fergeteges műsort csináljanak!!! Tiszta szívű, tehetséges csillagokért rajongok, akkor ezért miért kéne kiközösíteni? Aki tudja erre a választ, az kérem tudassa velem! 

Ha ezek alapján nem ismertél meg, de szeretnél, nyugodtan jelölj be, szívesen beszélgetek NEM CSAK japán/korea-rajongókkal, szóvalj jelölj és írj nyugodtan, nagyon szeretek barátkozni és ismerkedni ;) 

Köszönöm, hogy időt szántál rám, és végigolvastad, egyébként azért sikeredett ilyen hosszúra (csak a top5 bandámat hoztam el, nem férne ki mind) mert többször hallottam olyat, hogy valaki hiába keresgél j-pop után, nem talál semmit, na én most ajánlottam néhány remek bandát ;) 
Végezetül, ha érdekelnek az ázsiai dolgok, látogass el a blogomra: http://abszolutjapan.blogspot.hu/

Bye Bye!